Segítség - mit tegyek? Ezt gondolja bizonyára néhány ló a

Megjegyzés: Persze a segítségadások a lovak képzettségétől is függnek, és hogy egy bizonyos ló hogyan lett belovagolva.

*Ülés az ugrás közben

 

 

A lovas ülése az alapja a lovas befolyásának. A lovaglásban három ülésmódot különböztetünk meg:

1.az idomító, vagy alapülésmódot,

2.a könnyített ülésmódot,

3.és a versenyülésmódot (galoppülés)

 A könnyített ülésmód elsősorban az ugratásnál jut szerephez, de használják még tereplovaglásnál, és fiatal lovak idomításánál is. Ezen belül a könnyítés foka szerint megkülönböztetjük a fiatal ló belovaglásánál alkalmazott könnyűülést, a könnyítőülést, ugróülést, és a terepen gyakorolt ülést. A könnyítet ülésmód, mint minden ülésmód, az idomítóülésből fejlődött ki. A könnyített ülés esetén a válltól a térden át a sarokig egy súlyvonalat húzhatunk. A súlypontáthelyezés a könnyített ülésmód esetén a csípő megemelésével történik.

 Az ugrólovas az akadályokat alapvetően könnyített ülésben (ugróülés) küzdi le. Ez azért történik, hogy a ló hátát optimális mértékben tehermentesítsük, és a ló hátának az ugrás közbeni szükséges mozgásszabadságot lehetővé tegyük. Ezen túlmenően a lovas a lovas az ugró ülésmódban rugalmasabb, mint idomítóülésben, amelynél a lovas a nyeregben a lehető legmélyebben ül. A lovas súlyvonala idomítóülésben a fültől a vállon, csípőn át a sarokig fut. Minden ülésmód alap ülésmódja az idomítóülés, ami a kezdő lovas számára különösen fontos.

 

 Így néz ki vágtában a könnyített ülésmód

 

 A kengyelszíjak az ugratáshoz szükséges könnyített ülésben rövidebbre vannak csatolva, mint az idomítóülésnél. A kengyelszíjakat 3-5 lyukkal rövidítik meg. Ezzel a térd hajlítottsága megnő. A függőleges tartás megszűnik, a lovas csípőből kissé előredől. Ezáltal a lovas súlyát az ülőcsontok helyett főként a comb, a térd és a sarok tartja. Az alsó lábszár a hevedernél marad, a lóhoz simul. A kengyelt a talp legszélesebb pontján (talpközépen) tartjuk, hogy azt az érzést közvetítse, mintha a láb a talajon állna. A sarkat közben lefelé nyomjuk. Az egyensúly tartásához az ülőcsontokat kissé megemeljük, ezzel azoknak a ló hátára gyakorolt nyomását csökkentjük, kiiktatjuk, a csípőt előretoljuk. A lovas már nem mélyen a nyeregben ül, mint idomítóülésben, hanem a „nyergen”.

 Ideális esetben a kezeket a nyak két oldalán, a mar előtt tartjuk. A szár hosszát a könnyítés mértékéhez és a felsőtest előrehajlásához igazítjuk. A kezek a ló szájával laza kapcsolatot tartanak.

 A könnyített ülésmód állásban és lépében is gyakorolható. Nagyon jó kezdetben a tükör előtt is gyakorolni. Eközben a kezdő megállapíthatja, hogy a könnyített ülésmódot állásban nem is olyan könnyű kivitelezni. Mozgás közben ez lényegesen könnyebben sikerül.

 A terepen hegynek és völgynek is könnyített ülésmódban lovaglunk. Ezért a kilovaglások is jó alkalmat jelentenek a gyakorlásra és mindezek fixálására.

 A lovas egyensúlya fontos feltétel, melyet az ugratásnál figyelembe kell venni. Ahhoz, hogy a lovas az ugrás különböző fázisaiban a lóval együtt tudjon maradni, optimális egyensúlyban kell lennie. Ló és lovasa egyetlen egységet kell, hogy képezzen.

 Egyensúlygyakorlatokat különösen kezdőként kell sokat gyakorolni. De a haladó lovasok is szívesen térnek vissza az üléskorrekció céljából a futószárra.

 Egykori voltizsáló gyerekek csak nevetnek a felnőtt tanulólovasok kísérletein, akik lovuk hátán az ülésgyakorlatokat kísérlik meg végrehajtani. Voltizsálás közben ugyanis az egyensúlyérzék olyan tökéletessé válik, hogy például vágtában a lovon állni is gond nélkül lehet.

 

 Időnként a profik is visszatérnek a jól bevált futószárra...

 

 A futószáron végzett ülésgyakorlatok segítséget nyújtanak és szükségesek. Egyrészt a lóval történő kapcsolat felépítéséhez; másrészt, hogy tisztában legyünk a saját testünk feletti ellenőrzéssel.

 A futószáron, szár és kengyel nélkül az egyensúly érzése és a független ülés a különböző gyakorlatokkal optimálisan gyakorolható. A gyakorlatok a lovas számára lehetővé teszik, hogy a ló egész mozgásfolyamatával összhangban legyen anélkül, hogy lendületében és térnyerésében akadályozná a lovat. Ugratáskor a rálovaglásnál és ugrás fölött a lovat nem szabad zavarni. Amennyiben a lovas elugrásnál mégis elmarad, inkább a ló sörényébe kapaszkodjon, minthogy a szárba rántson bele, és ezáltal a lovat a száján keresztül akadályozza.

 Gyakorlási javaslat: rövid ügetésben a karokat hátul összekulcsoljuk, és ebben a pozícióban próbálunk lazán ülve maradni.

 A gyakorlatot megnehezíthetjük, ha a kengyeleket magunk előtt átvetjük, és kengyel nélkül végezzük azt. Ekkor a lovasnak saját testén kívül nincs más segítsége. Ekkor a térd összezárására, egyensúlyra, és annak érzékelésére van szükség. (maly: ez a gyakorlat könnyűügetésben kiváló izomerősítő feladat is /akár a szárakat is foghatjuk/...)

 Más gyakorlatokkal futószáron a kiegyensúlyozott, mély és laza ülés gyakorolható: a kengyelek ismét átvetve, a lovas jobb kezével a nyerget fogja, és hátrafelé egy elképzelt karosszékbe süllyed – kartámla sajnos hiányzik. Ezt a pozíciót egy darabig meg kell tartani. Ez egy olyan gyakorlat, amely ráadásul bizalmat is épít ki. Az ember a kezeivel megérintheti a ló farát, vagy akár rá is helyezheti.

 Egy további gyakorlat a csípő környékét lazítja: nyújtsuk mindkét kezünket oldalra, és felsőtestünket fordítsuk előbb az egyik, majd a másik oldalra.

 

                          Az ugrás fázisai:

Elugrás – lebegés – földetérés - továbblovaglás. Vajon a repülés szebb lehet, mint a díjugratás? Aligha hihető. Az akadály átugrása három különböző fázisból tevődik össze: elugrásból, lebegésből és talajfogásból.

 

 A lovasnak mindhárom fázisban jól kiegyensúlyozottan és egyensúlyban kell ülnie, hogy lovával együtt tudjon mozogni. Fontos, hogy az egész ugrási folyamat alatt a térd és az alsó lábszár helyzetén nem változtassunk. A lovas kezének állandó puha támaszkodást kell fenntartania a ló szájával. A fej egyenesen előrenéz, és a következő akadály van a látómezőben. A lovas már az egyenletes alaptempóban történő rálovaglás során kellő mértékben biztosítja lovának a fejszabadságot. Az elugrás pillanatába lovasa keze a ló szája irányába puhán előremozdul. Egy könnyű kapcsolat azonban a ló szájával fennmarad.

 A csípő a könnyített ülésben kissé előredől. Ezzel együtt az alsó lábszár szépen a hevederhez „ragad”, és nem csúszhat hátra, mert a lovas kellő benyomást gyakorol a mélyen fekvő sarokkal.

 A lebegő fázis alatt az ülep a nyeregből kissé kiemelkedik. Nem szabad azonban túl magasra kiemelkednie.

 Talajfogáskor a felsőtest visszatér az eredeti helyzetébe. A lovas számára a nehézség abban rejlik, hogy ezt a visszatérést oly finoman hajtsa végre, hogy a felsőtest sem „a mozgás mögé kerüljön” – ne túl későn legyen visszavéve, és ne essen előre sem, mint egy sózsák.

 Csak az a lovas támogatja optimálisan a lovát az akadályok hiba nélküli teljesítésében, aki a helyes pillanatot elkapja.

 A földről, a ló szabadon ugrásánál lehet az ugrás mozgásfolyamatát jól megfigyelni.

 Az akadály előtti utolsó pár vágtaugrásnál először a ló a fejét és a nyakát lefelé mozdítja, a fejét akkor emeli fel, amikor az elülső láb az ugráshoz elemelkedik. A hátsó láb izomzata a csípő,- térd- és csánkízületeket mint egy megfeszített rugó, ellendíti és felemeli a lovat a magasba az akadályon át. Eközben az elülső lábait szorosan a teste alá húzza, és a hátát domborítja.

 Talajfogáskor a ló egyik elülső lábára érkezik, melyet a másik elülső láb (a vágtában vezető láb) követ, majd mindkét hátsó lába következik.